Az 1910-es években az avantgárd fotóművészek egy egészen új, autonóm világot ismertek meg a fényképezőgép lencséjén át. Szakítva a fotózás addigi gyakorlatával, a valóság rejtettebb régióit, a tárgyak, jelenségek szerkezetét, az anyagok faktúráját kezdték vizsgálni. A kép foglalkozzon önmagában a fénnyel, a fényreflexek geometrikus rajzolataival, a dolgok már alig felismerhető, felnagyított részleteivel.