|
23:07
|
Lelövöm a poént: Nem vettek fel.
Február elején egy elmebetegnek tűnő ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy felvételizek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakára. Hogy is van ez? Bolognai rendszer, Bachelor, Master. Most először. Bachelor? Kérem, én nem pattanásos bőbakancsos THC pusztító hosszúhajú emós tizennyolc éves vagyok aki nem tud mit kezdeni magával, hát művészeti iskolára megy. Master. Feltételek? Diploma. Felvétei? Portfolio beadása, elbeszélgetés. Egy forduló.
Elmentem tájékozattó beszélgetésre. Két kérdés: nappali képzés van csak, oké, de valahogy össze lehet-e egyeztetni egy kis munkával, illetve hogy TÉNYLEG bármilyen diploma jó. A második kérdésre egyértelmű igen, az elsőre azért nem egészen...
Felvi, scan, kitöltögetés, fotó, diploma, átutalás, Febr. 15, kész.
A kocka el van vesztve. 5 hónap intenzív tanfolyam autodidakta autodilettancia. Willfried Baatz, Susan Sonntag, Szarka Klára (utóbbi t kár volt) Szilágyi Sándor, Bauer György, internet. Baki, Isekutz, Hefelle, Sevcsik már megvoltak régen... Volt hiányosságom, gondoltam hogy sok. Most már tudom is...
Portfolio. Érdekes dolog. PDF-ben kellett beadni, soha életemben nem csináltam PDF-et. Megoldottam. Na de hogy válogassam össze? kb. 400-500 képről indultam. Gigászi munka volt, de hatalmas élmény.
Közbe futott a villás project. Csak hogy legyen valami koncepciózus dolog, ne csak önálló képek, valami olyasmi amit a Momén is szeretnek csinálni. Szervezések, nehézségek, kalandok, utazás. Móka. Az autós mellékproject nem futott végig, de még biztos befejezem valamikor. Legszebb múzsa persze a határidő, az meg most megszűnt. Sebaj.
Talán pont a fotós feladattal tanultam a legtöbbet. Nagyon élveztem, erősebb, gyorsabb lettem tőle, frissebb, szárazabb, biztonságosabb érzés, és még az orrodat is tisztíccsa!
A sok művész közé öltöny, nyakkendő. Besétálni Kopek Gábor elé, és letenni neki az asztalra André Kertészt ahogy mosogat, a fél perc project győztes képét, Lassú Vizet amint partot mos, és még egy csomó más egyebet. Csókolom, én vagyok a nyóckerben dógozó gyóccerész, aki amúgy csepeli, és ezt csinálom. Tanulni a fotózást? Neten. Mi akar lenni 20 év múlva? amatőr mint eddig, ebből úgysem lehet megélni, legalábbis a művészetből itthon nem. Ismerek valakit a Momén hátszélnek? Francokat.
Két perc után mentünk át amatőr-profi vitába, amit hamar beléjük fojtottam azzal hogy ezt felhoztam nekik. Nade akkor mégis mit akar csinálni 20 év múlva? Ugyanezt. De akkor miért? mert érdekel. ÉS ha felvesszük? gyermei rajongással tanulok meg bármit, szívom magamba, és építem be abba amit csinálok (és ami rohadtul nem az amit az itt végzők a képzés alatt csinálnak). A beszélgetés kulturált volt, de a júliusi kánikulában azért megizzasztottuk egymást.
Szóval az autodillettáns gyógyszerész a kis dr. előtaggal a neve előtt arcátlanul leült három illusztris oktatóval szemben, és megmutatta nekik a képeit. Poénból Remington Junior írógéppel írta az önéletrajzát, sőt a portfoliót is, igaz Photoshopban raktam össze.
Az elmúlt napokban már picit kezdtem is tőle rettegni hogy talán felvesznek. A tandíj két évre (ha közben nem emelik) 1,6M Ft, és az alatt a 4 szemeszter alatt élni is kell valamiből, meg enni adni a tengerimalacnak. Nagyjából egy jó középkategóriás új autó árát buktam volna az egészen, és még a kiesett fizetés... "Megbukom és gazdag leszek", vagy elszegényedett művész?
Többször elképzeltem ezt a napot, és tudtam, két véglet lehet: alacsonyabb lesz a szerzett pontom, nem vesznek fel, magasabb lesz a lécnél az ugrásom és felvesznek. Ilyen ?döntetlenre nem számítottam.
A költségtérítéses képzésre nem vettek fel, az államilag finanszírozottra a pontszám alapján felvettek volna. 78 pontot szereztem, 76 volt az ingyenes, 88 a fizetős ponthatár. Nem írták el? Elsőre furcsa. Valahol azonban érthető. Most indult először Master, és minden szakra más diplomával is lehetett jönni. A felvételi lista guglizása után kijött, hogy a Magyar Nemzet kulturális rovatvezető-helyettesével, a Nat.Geo művészeti vezetőjével felvételiztem együtt. Névegyezés? nem hiszem. Nekik kell a papír... Hátszél? Ne legyünk rosszmájúak kérem...
Az elérhető 99 pontból (plusz 1 pont azoknak jár akik hátrányos helyzetűek, tehát például egy vak +1 ponttal nyitna fotó szakon) 78 pont sok is és kevés. Valószínűleg sok BA-n végzett MOME, kaposvári, BKF-es jelenkezőt utasítottam vele magam mögé. 38-an jelentkeztünk kb. 15 helyre. Ebből kb. 4-es kerete volt a költségtérítésesnek, valószínűleg az erősebb mezőny és a szűkebb keret miatt lett ennyi a pontszáma.
Nagy élmény volt ez a felvételi, aki teheti, nyugodtan fusson neki jövőre! Úgyis itt az ideje, hogy a fotós elit ne üldögéljen a babérjain! Az ismeretlen gyerek a grundról bekopogott az urak kastélyába, és beköszönt nekik. Meglepetésükben megdobták 78 arannyal.
Én valószínűleg sosem futok neki még egyszer. Azt hiszem azt a 4-6 milliót másra is el tudnám költeni amit két év alatt buktam volna ezen...
|
